Sokat halljuk minden fórumon, hogy az olasz fiatalok hajlamosak sokáig otthon maradni a szülőkkel, hogy a szülők rátelepednek a gyerekeikre… ami természetesen így is van a hagyomány, szokások okán (hogy csak pár páldát mondjak: amikor egy negyvenes-ötvenes pasi naponta hazatelefonál anyukának, az azért néha kicsit sok, nem?), ugyanakkor azért nem ártana mindehhez hozzátenni, hogy nagy szerencséjük van az olaszoknak, hogy ilyen erősek a családi hálóik és nem mellesleg ennyire hajlandóak az idősebbek megtakarított pénzüket, vagyonukat a gyerekeikre költeni.
Nézzük csak a körülöttem élők példáját. 33 éves kolléganőm két diplomával, számos egyéb továbbképzéssel a háta megett més sosem dolgozott rendesen. Mármint biztos rendesen és lelkesen dolgozik, de nem talál állandó munkahelyet. Csak alkalmilag, projektekre szóló szerződései vannak. Nem azért mert ne lenne alkalmas a normális munkára, hanem mert errefelé úgy dívik mostanság, hogy nem kötnek állandó munkaszerződést, hanem más módon dolgoztatják a kedves kollégákat. (De sokszor írtam már erről: itt meg itt is, és a valódi Olaszországról sorozatban mindenről). A lány most terhes, mert arra az elhatározásra jutott, hogy mégsem várhat élete végéig, hogy olyan legyen a helyzet, inkább belevág… Csakhogy, az eddigi munkái alapján gyes (itteni megfelelője, a maternitá) minimális fog neki járni, mivel jó, ha egy évben 5-6000 eurót megkeres, bruttó. Ebből természetesen már megélni sem tudna, ha nem segítenék. Pl. örökölt egy lakást a nagyszülőktől, és mindig kisegítik őket a szülők, ha már nem megy tovább. Aztán meg, ha bölcsődébe adja a gyereket, mert dolgoznia kell, az a havi 500-600 euró bölcsődei díj nyilván több lesz / lenne, mint amit keres, tehát abban is a szülőkre fog szorulni.
Azt mondjátok, hogy ez egy egyedi példa: sajnos még ez sem igaz. A fiatalok (30 alattiak) 30 százaléka nem dolgozik. Nem mindenki lusta és alkalmatlan. Hanem ha dolgozik is, akkor is minimális pénzért, lehetőleg alkalmilag alkalmazzák. Még szerencse, hogy van hol laknia. Itt már réges régen társadalmi katasztrófa lenne, ha társadalmi szinten (statisztikailag) az olaszoknak nem sikerült volna az elmúlt 40-50 évben annyi megtakarítást felhalmozniuk, amiből most még fel lehet élni valamennyit. Ha nem lenne annyi örökölt lakás. Ha nem lenne annyi nagymama, aki a (ritkán) világrahozott unokákkal van. Az állam magasról tesz az emberekre. Oldják meg maguk, családilag a problémáikat.
Csak sajnos ezzel az a gond, hogy ha valaki esetleg nem olyan családból jön, ahol tudják segíteni, akkor számára ennyi volt, itt vége a lehetőségeknek. Mert lehet úgy vállalkozni a gyerekvállalásra, hogy azért tudom, van hol lakni, és a nagyszülők mellettünk állnak. De ha nincs hol lakni (és mondjuk 1000 eurót ki kell dobni az ablakon havonta), nincs nagyszülő (és a bölcsődét is fizetnem kell), és nincs biztos munka sem – na hát azért az elég bátor, aki belevág.
Ezügyben sajnos hátrányban vannak a migránsok. Gondolok itt a külföldiekre, és azokra is, akik délről jöttek ide. Ugyanis hiába örököl valaki egy lakást valami déli kisfaluban a nagymamától: abből egy északi városban pont egy garázsra telne. És hát a nagymama sem feltétlen költözik 800 km-re a lakhelyétől, hogy vigyázzon az unokákra. Tehát ebben a helyzetben a család vajmi keveset segít.
Persze a családi segítség nincs ingyen. Ha pénzben, idővel támogatnak a nagyszülők, akkor szeretik megmondani azt is, ki merre meddig és hová – ez már csak az emberi természetből fakadóan így van.
Ne csodálkozzunk hát, ha a családra rátelepszik a nagyszülő… és éljenek a családok. Ha nem lennének, lassan kihalnának az olaszok 🙂
PS. a napokban hallottam róla, az itteni népszámlálás kapcsán, hogy eddig mindig a statisztikákból indultak ki, mikor a szüleikkel lakó 30-as, 40-es “gyerekekről” (bamboccione-ról) értekeztek. Most meg rájöttek, hogy sok esetben ugyan otthon van a gyerekek residenzaja, de akár már évtizedek óta nem ott laknak. De hát amíg nincsen saját lakásuk, és albérletről albérletre vándorolnak, addig mi a fenéért jelentkeznének be máshova? Főleg mert itt a residenza-n túl van a domicilio is, amit szabadon változtathatnak.
Szóval lehet, hogy a valóságban ez a bamboccione jelenség kevésbé súlyos, mint a statisztikákból látszik.
Olaszországba jöttem 
nagyon-nagyon-nagyon igaz..! nálunk ugyanez a helyzet…
már fontolgatja a férjem is, hogy carabiniere-ként eljönne O.o-ból, és elhelyezkednem mondjuk Bp.-en a külképviseleten…csak az a pici akadálya van(többek között) , hogy meg kéne tanulnia magyarul…(én segítenék)
így talán tudná fizetni a lakásrészletet…
tudod hány olasz van, aki az oalsz kulkepviseleten szeretne elhelyezkedni??? Ezt csak azért mondom, hogy jol mérjétek fel elore a lehetosegeket. Amirol hallottam, hogy lehetseges (mar ha beszel a parod angolul), a call centerekben felvesznek magyartudas nelkul is (csoportvezetonek is, nem csak munkasnak), csak hat az a munka az nem egy alom….
tudjuk, hogy szinte lehetetlen…a barátja Irakban dolgozik, családostul már több éve az ottani külképviseleten. megéri, bár ott még veszélyes is…
huhh, azt inkabb nem…. Kepzeld el, hogy ki sem mozdulhatnal a helyrol, mert no vagy es europai: ja meg idonkent lonek is…. Szerintem az vegkepp az agyhalal….
Csak most találtam rá erre a postra (ami részemről sajnálatos, mert kihült má’ mire ideértem) 😀
igazából azért ragadtam csak billentyűzetet, mert az egyik mondat nagyon szemetszúrt “A fiatalok (30 alattiak) 30 százaléka nem dolgozik. Nem mindenki lusta és alkalmatlan. Hanem ha dolgozik is, akkor is minimális pénzért, lehetőleg alkalmilag alkalmazzák. ”
Tudom, hogy minden csak nézőpont kérdése, és sokat alakít az egyén véleményén a saját tapasztalat, és nem mindegy a környezet sem.. mégis azt kell mondjam, hogy én amióta itt vagyok, szinte csak olyan olasz fiatalokkal (30-35 alatt) találkoztam akiknek (magyarán mondva) büdös a munka.
pl: 24 éves lány, végzős valami restaurátor képzésen (vmi főiskolán) és sír, hogy nincs munka ( a parte che nn capisco come si fa non lavorando e prendendo la paghetta non finire un college in 6 anni…). De mikor felvetem, hogy “itt nincs, de lehet h északon és/vagy nagyobb városokban lenne”; mi a válasz? Ő el nem megy innen, itt van anya, meg a barátok, és egyébként is miből fizetne ő egy albérletet (mert végülis a főiskola ingyen volt? nem.. pláne h itt nincsenek is államilag támogatott képzések-na mindegy), és mikor az ember lánya azt mondja, hogy nem kell azt egyedül fizetni, lehet szobatársa, lakótársai, stb.. csak a nagy kerek szemeket látja válaszként, na meg ráadásnak a (ma tu sei pazza?! ma va la .. io nn vado a vivere insieme con gente che nn conosco)
(ma allora?! cara mia … vuoi lavorare o no? vuoi essere indipendente o no?! vuoi darti una mossa o no?!) ehh non é che la colomba fritta ti volerá nella bocca 😛
No mindegy, gondoltam röghözkötött, hát akkor menjen el nyaranta vagy hétvégente dolgozni. És mondom neki nagy elánnal, hogy pláne itt a tparton, pláne nyaranta annyi munkalehetőség van, hogy Po-t lehetne vele rekeszteni, felszolgálás, recepció, bar, etc…
válasz: recepció: non parlo altre lingue / bar: io non lavorero dalle 4 di mattina / cameriera: ma sicuramente non vado servire altra gente .. . IO STO FACENDO XY COLLEGE!! – NON VADO FARE LAVORETTI DEL CZZO
ma allora vffclo – mi viene da dire
non c’é lavoro xché nn volete vedere il lavoro, perché vi puzza, ecco perché nn trovate lavoro e nn riuscite andare dal 1 al 2..
e potete anche smettere di dare la colpa alla gende del est chi viene a lavorare.. xché noi nn stiamo rubando i lavori ..
btw (hú mi son’ scaldata raccontando 😀 )
és még vagy 30 ilyen beszélgetésen vagyok túl, de má’ elfáradtam a sok írásba elég vo’t 😛
Nyilvan azert tehetik meg, mert van hol lakniuk, van aki eltartja oket. Nekem is elkepzelhetetlen mindez, es mivel nincsen mogottem vedohalo, nem is engedhetnem meg magamnak: Errol is szol a poszt. Nagy mazlijuk van az olaszoknak, hogy van csalad mogottuk (mar ahol – mert egy ilyen rendszerben ugye az jar rosszul, akinek veletlenul nincsen segitsege, na az nem valogathat).
persze, értem én.. és valóban ahol átok, ott valahol szerencse is a család ilyen szintű “közelsége” és a tigrismamák jelenléte.. de vajon 10-ből mennyi az aki tényleg értékelni tudja mindezt? valszeg kevés.. már csak azért is, mert ebbe nőtt bele, neki ez a természetes.. de mégis (ami bántja a fülem sokszor), mégis mindig van mit panaszkodniuk, és persze sosem az ő hibájuk, ha nem tudnak elköltözni otthonról..
egyszerűen tudni kellene mit akarnak az élettől. kényelmet vagy függetlenséget (s akkor nem kellene panaszkodni mindig vmi miatt)
nem hiszem, hogy a sok fiatal csak azért ne kapna munkát, mert nincs hátszele. komolyan kell venni a tanulmányokat, a karriert, a lehetőségeket.. el kell fogadni hogy mindig van egy ranglétra, hogy eleinte nem az álommunka-körben lehet elhelyezkedni..
ja és ha ez nem megy? akkor csak az egyén hibája, mert mindig van még egy lehetőség, és aki akar, az talál munkát itt is..