Nemzetközi Tűzoltó Csillagtúra Gyulán a hétvégén

Gyula városa

Már 3. alkalommal Gyulán 9 nemzet részvételével, kedves mosolygós, önkéntes-tűzoltó emberekkel.
Rengeteg program és a nagy sátorban sörös vidámság, barátság sok zenével, majorettekkel.
A szombati csúcsprogram a látványos felvonulás volt a résztvevő tűzoltók delegációival, majorettekkel és az oldtimmer tűzoltó autókkal, volt amelyik 100 évnél is idősebb volt és a saját lábán jött Gyulára.
A megvalósulás Dudaszeg Józsinak és Kiss Józsinak volt köszönhető, a városi tűzoltók segítségével.
Az egyik hangulatos vidám verseny a staféta volt – stílszerűen tűzoltós akadályokkal feladatokkal időre.
Most ebből mutatok be egy képsorozatot, a Lochau német város tűzoltóinak képviseletében.
A játékos versenyt igazán élvezték a felnőtt tűzoltó gyerekek…
A többi esemény is folyamatosan kerül majd bemutatásra a nemzetközi eseményről a honlapon.
Különleges és kellemes fotósélmény volt a mindig vidám mosolygós közvetlen vendégekkel való együttlét.

Bagyinszki Zoltán

Gyula – Húsipari Gyűjtemény – “kolbász történelem”

Gyula városa

A gyűjtemény alapjainak lerakása még 1985 előtt kezdődött, amikor Szigethy Attila a Gyulai Húskombinát akkori beruházási főosztályvezetője felismerte annak a jelentőségét, hogy a Gyulai kolbász fellegvárában méltó elismerést érdemelnek azok az elődeink, akik küzdelmes példaértékű munkával, irigylésre méltó emberi hozzáállással megvalósították mindazt, aminek ma a Gyulai kolbász és Gyula a világhírnevet köszönheti. Az 1985-ben megnyitott kiállítás anyagát saját gyűjtésből, illetve a Gyulai és környékbeli hentes családok által a múzeum részére átadott eszközökből állította össze abból a nemes célból, hogy városunk megőrizze az egykor szebb napokat látott gyulai húsipar emlékeit és múltjának ereklyéit.

Forrás: Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesülete.

Budafok – A Sacelláry-kastély

Határon belül - 93.000 km2

A romantikus lovagvár további képei-szép szecessziós belsőkkel itt láthatóak, az épület nem látogatható – nekem sem sikerült, csak kívülről irigykedtem, mert tudtam milyen csodákat rejt.
Puha Titusztól kaptuk a sorozatot, nagyon köszönjük, érdemes ránézni.

https://www.szecessziosmagazin.com/budapestterkephely.php?kerulet=22&cim=anna-u-1-3&cimtxt=Anna%20utca%201-3%20&scrwidth=1396

Radafalva – Batthyany-Sattler kastély és a parkja

Várvidék

Saroktornyos, 2 szintes, L. alaprajzú eklektikus, parkban megbújó kastély Burgenlandban.
Burgenlandban – (Várvidék) a főút mentén jobb felé tekintve látható, közel a magyar határhoz, Szentgotthárdhoz.
Épült 1750-1890-ben bővítik átalakítják, az épület később került a német tulajdonos birtokába Trianon tragédiája után, ipari üzemként is működött – rekonstrukció szükséges, talán elindult a folyamat. A pihenőparkjában, egykori kastély-parkjában dendrológiai értékek találhatóak.
Cserjék- örökzöldek-lombhullatók, éppen virágzott a “tulipánfa” és az orgona is.
A kevésbé ismert épület és parkja látogatásra érdemes, kívülről és a park szabadon megtekinthető.

Bagyinszki Zoltán

Az olasz Alpokban, a “vasúton” bicajoztunk II. rész

A nagyvilágról

Az Alpok – Adria turista kerékpáros csodaút – Ausztriában és Olaszországban, az egykori vasúti pályán (a Bécs – Róma fő vasútvonalon a sínek helyett manapság aszfalton) -került kialakításra.

A családi csapat szép időben, alagutak (legalább 50, amin mi áthaladtunk – néha tök sötétben, jeges hidegben….), hidak, hatalmas hegyek és völgyek , folyók, vízesések mentén – kicsi és biztonságos kerékpár forgalommal abszolválta a terveit. Sokszor a szűk helyeken egymás mellett, felett haladt az út, az autópálya, a vasút és a mi kis bicajos pályánk. (A látványt is csodálva, lefelé 20-22 km/óra, felfelé szűken 15 km/óra átlagsebességgel tekertünk-haladtunk).

Érdekes, különleges élmény volt. A régi állomások kisebb része szép söröző-kávézóként fogadja a vendégeket, bicajosokat, a nagyobbik része romos, elhagyott épület.

Néhány nagyobb település, kisváros látnivalóit is megörökítettem.

A fotós számára nem volt könnyű a feladat – a csapat ment gurult – nem várt….. menet közben kellett egyensúlyozni, forgolódni,exponálni, néha nem veszélytelen kaland volt a képrögzítés.

A képek 10-20-30 km/órás sebesség mellett készültek leginkább, automata üzemmódban, később igazítva, néhány fotós megállás – pihenés volt mindössze. Jó néhány felvételt így életlen formában exponáltam – a kuka számára.

Bizony sokszor megálltam volna, a lélegzetelállító látvány fékezte a haladásom, a hegyek 2000m felettiek voltak, de több 2600m feletti havas csúcs is megmutatta magát.

A történelmi Tarvisio – Chiusaforte – Tarvisio oda-vissza szakaszt választottuk kb. 75 km volt a félnapos penzum, a folyóvölgyek mentén. A legnagyobb sebességeket (a férfiak kb 30-40 km/órával tekerték. Kb. 500 m szintkülönbség lehetett, oda lejtmenet – visszafelé végig emelkedő volt – megdolgozott a csapat az esti finom vacsoráért.

Az utunk során szinte mindenkinél csodálatos, extra szuper bringákat láttunk – a legtöbb elektromos rásegítős volt – divatos, színes, elegáns öltözetekkel hozzá.

Belekóstoltunk! A programot kevésnek érezve vonz, visszahív az Alpok látványa és a közösségi tekerés élménye, a különleges Alpok-Adria kerékpárút több 100 km-en kialakított varázslatos útvonala. Az aktív pihenést igen, így lehet elképzelni. Talán lassabban, több napon keresztül – lehet fényképezőgép nélkül.

Bagyinszki Zoltán

Az olasz Alpokban, a “vasúton” bicajoztunk I. rész

A nagyvilágról

Az Alpok – Adria turista kerékpáros csodaút – Ausztriában és Olaszországban, az egykori vasúti pályán (a Bécs – Róma fő vasútvonalon a sínek helyett manapság aszfalton) -került kialakításra.

A családi csapat szép időben, alagutak (legalább 50, amin mi áthaladtunk – néha tök sötétben, jeges hidegben….), hidak, hatalmas hegyek és völgyek , folyók, vízesések mentén – kicsi és biztonságos kerékpár forgalommal abszolválta a terveit. Sokszor a szűk helyeken egymás mellett, felett haladt az út, az autópálya, a vasút és a mi kis bicajos pályánk. (A látványt is csodálva, lefelé 20-22 km/óra, felfelé szűken 15 km/óra átlagsebességgel tekertünk-haladtunk).

Érdekes, különleges élmény volt. A régi állomások kisebb része szép söröző-kávézóként fogadja a vendégeket, bicajosokat, a nagyobbik része romos, elhagyott épület.

Néhány nagyobb település, kisváros látnivalóit is megörökítettem.

A fotós számára nem volt könnyű a feladat – a csapat ment gurult – nem várt….. menet közben kellett egyensúlyozni, forgolódni,exponálni, néha nem veszélytelen kaland volt a képrögzítés.

A képek 10-20-30 km/órás sebesség mellett készültek leginkább, automata üzemmódban, később igazítva, néhány fotós megállás – pihenés volt mindössze. Jó néhány felvételt így életlen formában exponáltam – a kuka számára.

Bizony sokszor megálltam volna, a lélegzetelállító látvány fékezte a haladásom, a hegyek 2000m felettiek voltak, de több 2600m feletti havas csúcs is megmutatta magát.

A történelmi Tarvisio – Chiusaforte – Tarvisio oda-vissza szakaszt választottuk kb. 75 km volt a félnapos penzum, a folyóvölgyek mentén. A legnagyobb sebességeket (a férfiak kb 30-40 km/órával tekerték. Kb. 500 m szintkülönbség lehetett, oda lejtmenet – visszafelé végig emelkedő volt – megdolgozott a csapat az esti finom vacsoráért.

Az utunk során szinte mindenkinél csodálatos, extra szuper bringákat láttunk – a legtöbb elektromos rásegítős volt – divatos, színes, elegáns öltözetekkel hozzá.

Belekóstoltunk! A programot kevésnek érezve vonz, visszahív az Alpok látványa és a közösségi tekerés élménye, a különleges Alpok-Adria kerékpárút több 100 km-en kialakított varázslatos útvonala. Az aktív pihenést igen, így lehet elképzelni. Talán lassabban, több napon keresztül – lehet fényképezőgép nélkül.

Bagyinszki Zoltán

Nagybánya – Lendvay Márton színház, a fájdalmas extra…

Erdély - Partium

A soproni extra szépség után egy nagybányai fájdalom következik.
A borzalmasan siralmas állapotú egykori szebb napokat látott Lendvay Márton színházterem – ma!
A korai vasbeton építészetünk egyik legnagyobb értéke (Bálint-Jámbor tervezőpáros, alkotó-művészeink technikai csodája volt 1908-1910.)
A belső udvarok önmagukért beszélnek és várják a leendő szép jövőt. Reménykedjünk.

Bagyinszki Zoltán

Sopron – Tábornok-ház

Határon belül - 93.000 km2

Az épületet napjainkban többféleképpen nevezik a soproniak: Lackner-ház, Generális-ház vagy Tábornok-ház.

Lackner Kristóf eredeti szakmáját tekintve ötvös volt. Később a páduai egyetemen jogi doktorátust szerzett. Igyekezett Sopronban is meghonosítani az európai műveltséget. 1604-ben megalapította a Soproni Tudós Társaságot. Államtudományi munkákat írt és színműírással is foglalkozott. Drámáit helyi diákok adták elő, ezzel megteremtette a soproni színjátszás alapjait. Rézkarcai a XVII. századi Sopront idézik.

Lackner Kristóf gondoskodott először a külvárosok védelméről. Az általa építtetett külső városfalak maradványai ma is láthatóak a 84-es főút városi szakaszán.

Alapítvánnyal gondoskodott idős emberek ápolásáról és a török fogságban lévő soproniak kiváltásáról. A tehetséges soproni diákok külföldi tanulásának támogatásához ösztöndíjat alapított.

A Generális-ház főhomlokzatát Lackner Kristóf idejében alakították ki. A klasszicista erkély később, 1830-ban készült. A ház udvarában egy középkori, városfalhoz épített lakótorony áll.

A ház kapuja felett helyezték el Lackner Kristóf lebontott majorjából való, kőbe faragott jelmondatát: Fiat voluntas tua – Legyen meg a Te akaratod.

Lackner Kristóf gyermektelenül halt meg. Végrendeletében teljes vagyonát Sopronra hagyta.

Később Lackner Kristóf egykori házában szállásolták el Sopron katonai parancsnokait. Ezért nevezik az épületet ma is Tábornok-háznak vagy Generális-háznak.

https://www.sopronikirandulas.hu/sopron/generalis-haz.html

Kisszebeni oltár – Magyar Nemzeti Galéria

Felvidék

A magyar múzeumügy leghosszabb ideig tartó restaurálása ért véget: a kisszebeni főoltárt 1944-ben, Budapest bombázásakor bontották szét és rejtették el, helyreállításának 1954-ben fogtak hozzá. A 6,6 méter széles főoltár és a két, szintén a kiállításon látható mellékoltár egy tűzvész utáni újjáépítés során készültek a Bártfa és Kassa közt fekvő Kisszebenben, befejezését 1496-ra datálják. A késő gótikus műalkotás bezárt szárnyai a Hiszekegy „képregényszerű” ábrázolását mutatják, ünnepi, azaz kinyitott állapotban pedig Keresztelő Szent János életének állomásai láthatók a főoltár táblaképein.

A főoltár egykor több emelet magas oromzattal rendelkezett, ennek azonban csak romjai maradtak fenn, ezért hitelesen csak az oromzat egy része volt helyreállítható – mondta el az MTI-nek Poszler Györgyi. A remekművet csak a XIX. század második felében fedezte fel a nagy nyilvánosság: a három kisszebeni oltárt – főoltár és a két legimpozánsabb mellékoltár – 1896-ban, a millenniumi ünnepségekre szállították Budapestre, először az Iparművészeti, majd később a Szépművészeti Múzeumba.

Az 1990-es évek végéig végezték el a szobrok és táblaképek nagy részének restaurálását, de a teljes főoltár felújítása csak most fejeződött be. A hosszan tartó, szakaszokban végzett restaurálás végén került sor az oltár szerkezeti elemeinek összeépítésére, a szükségessé vált acélváz tartó megtervezésére is.

Noha a főoltár több eleme az évszázadok folyamán súlyosan károsodott, számos darab meglepően jó állapotban maradt fenn, ezért a helyreállítás során az eredeti részekhez hasonló aranyozással készítették el a kiegészítéseket. A szárnyas oltár végleges otthona a jövőben a Szépművészeti Múzeum lesz, hiszen ez az épület ad otthont a Magyar Nemzeti Galériával újraegyesült gyűjtemény 19. század előtti részének.

https://welovebudapest.com/cikk/2020/09/28/75-ev-utan-ujra-teljes-pompajaban-lathato-a-kisszebeni-fooltar-az-magyar-nemzeti-galeriaban/

Hangulatos sikátorok, keskeny utcák szép hazánkban

A nagyvilágról