A máig nemzeti védjegynek számító, egy bányásznak is elegendő reggeli töltekezést adó english breakfast fogalma a 19. század végén került be az angol nyelvű értelmező szótárakba – nemzeti hovatartozástól függően ír, skót és walesi reggeli neveken is. Nevezzék azonban bárhogyan is, a tojás, a bacon és a sült kolbász nem hiányozhat az összetevők közül.

English breakfast. Egész nap kitart © beerpress.hu

Látszólag egyszerű, de vacsoráig tartó energiát biztosít a Nagy-Britannia-szerte 5-6 fontért kapható full english breakfast, ami jóval több mint a kontinensen is kedvelt sonka tojással (ham and eggs): a három már említett, alapvető összetevőn kívül általában még black puddingot (véres hurka-szerűség árpával vagy zabliszttel), grillezett paradicsomot és gombát is raknak a tányérra. Ha még gazdagabban prezentálják, akkor nem marad el a baked beans, vagyis a paradicsomos sült bab sem.

De ne kapkodjuk el! A reggeli egy pohár narancs vagy grapefruit dzsússzal kezdődik, majd érkezik a már körvonalazott bőségtál. A tojás elkészítésének módjára optimális esetben rákérdeznek, mert noha a tükörtojás (fried eggs) az alapeset, azon kívül kérhetünk rántottát (scrambled eggs), buggyantott tojást (poached eggs) vagy egyszerűen főtt tojást (boiled eggs) is. „Köretnek” pirítós (toast) fehér- és rozskenyérből, vagy a mi bundás kenyerünkhöz hasonlító fried bread. A kenyér helyett szokás adni még a röszti-szerű hash browns-t vagy sült krumplit (chips) is, bár ez utóbbi már inkább amerikai szokás.

Az írek szerint nem hiányozhat a reggeliből a white pudding sem, ami a black puddinghoz hasonlóan szintén darált sertésből készül rizzsel és apróra vágott petrezselyemmel, csak nincs benne vér. A skótok viszont saját nemzeti ételükre, a haggisra esküsznek, amely nélkül elképzelhetetlennek tartják a reggelit. Ez ugyancsak tekintélyes harapnivaló: a birka gyomrát darált belsőségekkel – szív,máj, tüdő –, hagymával, zabliszttel megtöltve főzik meg, whisky-vel ízesítik, krumplipürét és fehér répát adnak hozzá.

S ha mindezen túl vagyunk, levezetésként jöhet még egy kis vajas pirítós és a marmalade, ami ugyan nagy általánosságban gyümölcsből készült dzsemet jelent, de az angolok inkább a citrusfélékből, elsősorban narancsból és lime-ból készített dzsemet értik alatta. Édeskés-kesernyés ízével pompás befejezése a kiadós reggelinek. Ekkor azonban már a csészényi gőzölgő teának vagy kávénak is az asztalon kell állnia.

Bár a fitness-hívők úgy vélik, eljárt az idő a súlyos angol reggeli fölött, a népszerűsége egyelőre csorbítatlan. Az igaz, hogy a brit családok hétköznapjaiból kivonult az english breakfast, de hétvégi reggeleken gyakran kerül az asztalra. Kedvelt maradt továbbá az útmenti kávézókban, büfékben a teherautó sofőrök és turisták körében. Az utóbbiak számára a városokban is sok helyen szolgálnak fel – akár egész nap is – reggelit (all day breakfast). Sőt, az ötcsillagos szállodák menüjéből sem hiányozhat az angol reggeli.

Végezetül említsük meg, a csúcsgasztronómiát sem hagyta érintetlenül ez a klasszikus fogás: a világ egyik legjobbjának tartott, három Michelin-csillagot viselő brit séf, Heston Blumenthal is felvette kínálatába. Persze ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, az angol reggeliből desszertet kreált, amit a menü utolsó tételeként szolgálnak fel. Blumenthal ham and eggs-e tulajdonképpen egy fagylalt, intenzív szalonnás, tojásos ízzel, amely mellé pici, édes kalácsból készített „bundás kenyeret” adnak és kis pohárban citromos teazselét.