Az Arne Jacobsen asztalokkal és Marcel Wanders-lámpákkal felszerelt helyiségekben nyugtató és relaxáló berendezés várja a gazdag gyerekeket, akik a balettórák és a szusikészítő szakkör mellett klasszikus rajzfilmeket nézhetnek a klub saját mozijában, majd gondosan kiválasztott hozzávalókból készített, frissen főzött ételekből választhatnak reggelire, ebédre és esetleg vacsorára is. Ilyen egy elit baba-mama klub manapság London belvárosában. Az első osztályú elfoglaltságok skálájával ezek a klubok arra szakosodtak, hogy feldobják a sokszor gyilkosan unalmas és monoton órákat, amelyek a gyerekneveléssel járnak, és levegyék a gondot a szülők válláról azzal kapcsolatban, hogyan lehet képességfejlesztő elfoglaltságokat találni, vagy levezetni a gyerekek energiáját. Az érdeklődés határtalan, a gazdasági válság ellenére is.

A legújabb klub, a Purple Dragon több ezer négyzetméteren tervezi szórakoztatni a 12 éven aluliakat, és nyitva tart majd reggel kilenctől este kilencig. A különböző témákra tervezett kuckók között lesz egy ötlukas mini golfpálya, egy játékterem és egy zenei stúdió is. Amíg a gyerek órán vagy szakkörön van, a felnőttek beugorhatnak a klub manikűröséhez, vagy megmasszíroztathatják magukat a szépségszalonban, mielőtt a százfős étteremben együtt megvacsorázik a család. Az állandó tagok 2500 fontot fizetnek az első gyerek után, 1750-et a második után és 1000 fontot a harmadik gyerek csatlakozásakor, szóval még nagycsaládos támogatást is adnak. További testvérek és a félévesnél kisebb gyerekek ingyen élvezhetik a szolgáltatásokat, de ez – magyar pénzre átszámolva – akkor is több mint másfél millió forint kiadás egy háromgyermekes családnak.

Justin és Angela Hammond Putney-ban él, Nyugat-Londonban. A férfi háziorvos, a nő a médiában dolgozik és a párnak három gyereke van, mind három éves kor alatt. Hammondéké az egyike annak a 230 családnak, akik már aláírták a tagsági szerződést a Purple Dragonnal. „Ezt a tagsági díjat úgy kezeljük, mint a fitneszterem éves díját, hiszen az ember ebből is sokat nyer, noha a gyerekklubot valószínűleg többször fogjuk igénybe venni, mint a fitneszbérletünket” – mondja Justin Hammond viccelődve a The Times angol napilapnak.

Való igaz, ezek a klubok jól jönnek rossz idő esetén, a gyerekek aktívak maradnak a tévé helyett, jó a kávé, egészséges az étel és vonzó a környezet. Ám néhány család szkeptikus a tagsági díjjal kapcsolatban, hiszen sok baba-mama klub ingyen működik a helyi templom hittantermében, vagy a helyi kultúrházakban. Szerintük ez az egész csak élezi az osztályok közötti különbséget, és a pénzügyi elitizmus terjedését szolgálja. Sharai Meyers, a Purple Dragon alapítója nem vitatkozik ezzel a nézettel. „Minden létesítmény elitista, amely a tagsági díjjal jár és kizárja az emberek egy csoportját, noha nekünk muszáj a taglétszámot korlátozni, hogy a megígért minőséget tartani tudjuk, és hogy közösséget tudjunk létesíteni a tagokból.”

Egy belvárosi hozzászóló, akinek a felesége és a gyereke tagja a régóta működő Park Klubnak, amely családi egészségklub néven hirdeti magát, például kifejezetten tagadja, hogy a tagsági díjnak bármi más szerepe is lenne, mint hogy levegye a tagokat. A férfi 118 font havidíjat fizet a klubnak, ahol van medence és teniszpályák is, de ha játszani akar egy kör teniszt a fiával, akkor a pályahasználatért még 20 fontot le kell tennie a pénztárnál.

Hammond éppen ezért gondolja úgy, hogy akármilyen borsos a tagsági díj három gyerek után a Purple Dragon klubban, mivel az összes szolgáltatást ingyen vehetik igénybe, a végére az egész kifizetődőnek nevezhető. „Először én is azt gondoltam, hogy a tagsági díj elképesztő, de aztán elgondolkodtam, hogy mennyi időt és pénzt költ az ember arra, hogy a gyerekekkel törődjön, hogy szórakoztassa őket oly módon, hogy az a javukra váljon, és az ár már nem is tűnt olyan borzasztónak.”

Meglehet, ezek a klubok megérik a pénzüket és többet adnak szimpla balettóránál vagy házi sütinél. De dacára a dekoratív berendezésnek, minőségi játékoknak és a figyelmes személyzetnek, ezek a helyek alkalmat adnak a gazdag szülőknek, hogy lepasszolják magukról a felelősség és a nevelés nyűgét. A klubok pedig arra tanítják a gyereket, hogy az életben a pénz igenis boldogít, mert a boldogsághoz csupán valamelyik elit klubhoz kell tartozni.

Krisztina O'Brien