Legutóbbi kötetei két évvel korábban jelentek meg. 85. születésnapja alkalmából lepték meg alkotótársai, kollégái a vaskos, összes versét tartalmazó Összegyűjtött versek című kötettel, mely Jánosy valamennyi nyomtatásban megjelent versét, illetve ezelőtt nyomtatásban meg nem jelent huszonegy költeményét is tartalmazta. A másik „meglepetéskönyv” címe: Jánosy István köszöntése – Születésének 85. évfordulójára. Benne a húsz-egynéhány szerző tiszteletet, szeretetet kifejező, értékelést nyújtó szava. Megtalálható benne például Ferencz Győző, Tandori Dezső, Tüskés Tibor, Dér Endre, Kabdebó Lóránt és Határ Győző egy-egy írása is.
A köteteket a Kortárs Kiadó jelentette meg, ahogy 2001-ben Passiótragédia című drámakötetét is.
Az 1944-ben a Prometheus verseskötettel debütált költő talán legismertebb műve a Rákóczi ifjúsága című elbeszélő költemény (verses fejlődésregény) volt 1958-ból. Önálló kötetei (Az örök béke álmai (1960), Kukorica istennő (1970), A kővendég (1977), Rámájana (1978), Az álmok kútja végtelen (1981), Útjelző fények (1983), A nagy kaszás (1985), Élmények és emlékezések (1987), Bátyánk a Nap, Távolodó arcok (1990), Helyben járó Odüsszeusz (1993), Arcok, lelkek, álmok, versek (1993), Hallottad a szót? (1998), Az elsüllyedt katedrális – Hatvan év versei (1999), Vitéz Horthy István a repülő (2001)) mellett műfordítás-gyűjteményei is megjelentek: A valóságos oroszlán (1971) a huszadik század költőinek antológiája, a Kálnoky Lászlóval közösen jegyzet Széphajú Khariszok tánca (1960) a görög líra világából válogat. Az óind eposzok mellett Shelley, Goethe, Hölderlin és Keller fordításai is jelentősek.
Munkásságáról Kabdebó Lóránt írt könyvet (Életünk Könyvek).
A költő temetéséről később intézkednek.
