Sajnos nem tudok annyira jó leírást adni a giccsről, mint Kundera a Lét elviselhetetlen könnyűségében, de tegnap gyakran eszembe jutott, ahogy végigjártam egy itteni plázát. Eddig is voltak már furcsa tapasztalataink például az akváriumban, ahol a vidáman úszkáló halak életterébe műanyag oda nem illő dekorációkat pakoltak, úgy mint karácsonyfa ajándékokkal, spagettis tányér villával, denevérek és Drakula...
Mostanáig az időm nagy részét az iskola, otthon, turista látnivalók és néhány pub között töltöttem, tegnap péntek lévén, (csak egy órám van), Veronikával nyakunkba vettük a várost és elmentünk ruhákat nézegetni. Megkerestük az egyik legnépszerűbb piacot (Dongdaeamun Market), ami mellett 7 emeletes pláza is tornyosul. Mivel újra szinte kibírhatatlan lett a hőség, inkább a légkondicionált helyet preferáltuk. Az óriási választék ellenére csak egy ruhába szerettem bele, de mivel közölték - a kicsit sem vásárlóbarát, sőt néhol meglehetősen bunkó - eladók, hogy nem lehet felpróbálni rögtön el is ment a kedvem tőle. Veronika türelmesebb és kitartóbb volt, így ő a bolt közepén (mivel próbafülke sincs) magára kapott egy kimonószerű blúzt, amit később meg is vett. Természetesen rögtön biztosítottak minket róla, hogy koreai design és a legjobb minőség. Voltak érdekes szabású, és az európaitól merőben eltérő ruhák, amik tetszettek, de azok sajnos nem fértek bele az én költségvetésembe.:(
Végül, ami tényleg sokkolt, az a töménytelen mennyiségű ízléstelen csillogó flitter, gyöngy és egyéb "dísz" a ruhákon, és egyéb használati tárgyakon és az egységes koncepció hiánya. Azt már korábban is láttuk, hogy az emberek előszeretettel aggatnak mindenféle kacatot a telefonjukra: az egyik abszolút kedvenc a rózsaszín playboy füles és farkas telefontok. Az ékszerek, hajbavalók, mindenféle kiegészítők szemet vakító kavalkádja után betértünk az alacsonyabb árfekvésű piaci részbe, ahol a minőség sem volt már annyira magas. Itt belefutottunk az eladók gyöngyszemébe. A hölgy szinte semmit nem tudott angolul, egy számoló géppel a kezében, folyamatosan gesztikulálva koreaiul beszélt hozzánk és győzködött minket, hogy a legjobb termékek nála vannak. Egy ideig szórakoztató volt és még alkudozni is elkezdtünk vele, azonban a végén már csak menekülni szerettünk volna a szóáradat elől.
Amúgy érdekes megfigyelni, hogy itt a férfiak kimondottan nagy, nőies táskákat hordanak és a ruházkodásuk is néhol feminin vonásokkal tarkított. A fiatalok elég átlagosan öltözködnek, nem esnek túlzásokba, nem nagyon láttunk deviáns egyedeket. A cipőkre is néha rácsodálkozok, és szintén nem a szépségük miatt.
Amúgy márkák fontos szerepet játszanak az életükben, erre példa, Évi azt hallotta munkatársaitól, hogy egy-egy lány azért dolgozza végig a nyarat, hogy szeptemberre vehessen magának egy eredeti Gucci táskát.
Mostanáig az időm nagy részét az iskola, otthon, turista látnivalók és néhány pub között töltöttem, tegnap péntek lévén, (csak egy órám van), Veronikával nyakunkba vettük a várost és elmentünk ruhákat nézegetni. Megkerestük az egyik legnépszerűbb piacot (Dongdaeamun Market), ami mellett 7 emeletes pláza is tornyosul. Mivel újra szinte kibírhatatlan lett a hőség, inkább a légkondicionált helyet preferáltuk. Az óriási választék ellenére csak egy ruhába szerettem bele, de mivel közölték - a kicsit sem vásárlóbarát, sőt néhol meglehetősen bunkó - eladók, hogy nem lehet felpróbálni rögtön el is ment a kedvem tőle. Veronika türelmesebb és kitartóbb volt, így ő a bolt közepén (mivel próbafülke sincs) magára kapott egy kimonószerű blúzt, amit később meg is vett. Természetesen rögtön biztosítottak minket róla, hogy koreai design és a legjobb minőség. Voltak érdekes szabású, és az európaitól merőben eltérő ruhák, amik tetszettek, de azok sajnos nem fértek bele az én költségvetésembe.:(
Végül, ami tényleg sokkolt, az a töménytelen mennyiségű ízléstelen csillogó flitter, gyöngy és egyéb "dísz" a ruhákon, és egyéb használati tárgyakon és az egységes koncepció hiánya. Azt már korábban is láttuk, hogy az emberek előszeretettel aggatnak mindenféle kacatot a telefonjukra: az egyik abszolút kedvenc a rózsaszín playboy füles és farkas telefontok. Az ékszerek, hajbavalók, mindenféle kiegészítők szemet vakító kavalkádja után betértünk az alacsonyabb árfekvésű piaci részbe, ahol a minőség sem volt már annyira magas. Itt belefutottunk az eladók gyöngyszemébe. A hölgy szinte semmit nem tudott angolul, egy számoló géppel a kezében, folyamatosan gesztikulálva koreaiul beszélt hozzánk és győzködött minket, hogy a legjobb termékek nála vannak. Egy ideig szórakoztató volt és még alkudozni is elkezdtünk vele, azonban a végén már csak menekülni szerettünk volna a szóáradat elől.
Amúgy érdekes megfigyelni, hogy itt a férfiak kimondottan nagy, nőies táskákat hordanak és a ruházkodásuk is néhol feminin vonásokkal tarkított. A fiatalok elég átlagosan öltözködnek, nem esnek túlzásokba, nem nagyon láttunk deviáns egyedeket. A cipőkre is néha rácsodálkozok, és szintén nem a szépségük miatt.
Amúgy márkák fontos szerepet játszanak az életükben, erre példa, Évi azt hallotta munkatársaitól, hogy egy-egy lány azért dolgozza végig a nyarat, hogy szeptemberre vehessen magának egy eredeti Gucci táskát.
 |
| Veronika válogat |
Csecsebecsék és a grizzly medvéhez hasonlító felső
 |
| Minden kapható |
A nyugati kultúra térnyerése tényleg mindenhol megjelenik. Az egyik koreai ismerősöm mondta, hogy az itteniek hasonlítani szeretnének a nyugati emberhez, sokan azt tartják ideálnak. Ezért a rengeteg plasztikai műtét és a szokások átvétele. Például azért hogy magasabbnak tűnjenek, a nők többnyire magassarkúban, a fiúk meg magasított talpú cipőben járnak. Az egész valószínű az amerikai felszabadítással kezdődött, azzal, hogy beáramlottak a Holywoodi filmek, és a szereplők példaképekké váltak. Szerinte a koreai kultúra kicsit feledésbe merült, és jó lenne visszanyúlni a gyökerekhez. Nagyon őszintén mesélt arról is, hogy mit érzett amikor először nyugatival beszélgetett franciaországi ösztöndíjas félévében. Úgy gondolta, hogy a másik sokkal feljebb helyezkedik el, és néhány hétnek el kellett telnie ahhoz, hogy egyenrangúnak érezhesse magát. Beszélgettem az egyik lány buddyval, aki az egész középiskolát kint töltötte egyedül az USA-ban és csak nyaranta jött haza a családjához, mindezt azért, hogy jól megtanuljon angolul. Eleinte nagyon nehéznek érezte a helyzetet, de visszatekintve úgy gondolja, hogy megérte. Minél inkább előtérbe kívánják helyezni a nyelvtudást, a könyvesboltok majdnem fele angol könyveket tartalmaz és az egyetemen is kötelező az angol kurzusok felvétele.
Ami a sztereotípiákban is megjelenik és mi is érzékeljük, az az öregek nagyfokú tisztelete. A metrón külön hely van fenntartva számukra, ahova még akkor sem ül le senki, ha tömegnyomor alakul ki. További megfigyeléseimet a következő posztokban osztom majd meg!
Eni-mix: Elhatároztam, hogy keresek futós zenéket, mivel a suliban szinte ingyen lehet használni a konditermet, és abszolút rám férne a mozgás. A legtöbb toplistán ez a szám rajta van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése