A munkaviszony megszüntetésének módját meghatározza az, hogy a munkaszerződésünk határozott vagy határozatlan időre szól.
A határozott időre szóló munkaviszonyt a munkáltató kizárólag közös megegyezéssel vagy rendkívüli felmondással szüntetheti meg. Amennyiben a munkaszerződésben próbaidő lett kikötve, akkor a jogviszony azonnali hatállyal is megszüntethető. Ha a munkáltató a fentebb vázolt megszüntetési módoktól eltérően szünteti meg a munkaviszonyt, például rendes felmondással, az esetben köteles a munkavállaló részére kifizetni az egyévi átlagkeresetét, illetve egy évnél rövidebb munkaviszony esetén a hátralévő időre járó átlagkeresetét.
Ha a munkáltató eltér a határozott időre szóló munkaviszony megszüntetésének eseteitől, vagyis, ha például rendes felmondással szünteti meg a munkavállaló munkaviszonyát és nem fizeti ki a munkavállaló részére járó átlagkeresetét, a munkavállaló bírósághoz fordulhat a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt.
A határozatlan időre szóló munkaviszonyt ellenben a munkáltató nemcsak rendkívüli, hanem rendes felmondás útján is megszüntetheti. A felmondást köteles megindokolni, mert csak a munkavállaló képességével, munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával vagy a munkáltató működésével összefüggésben kerülhet sor a munkaviszony megszüntetésére. Ha a munkavállaló munkavégzésével vagy magatartásával kapcsolatban kerül sor a rendes felmondásra, a munkáltató köteles lehetőséget biztosítani a munkavállaló számára, hogy ezeket az indokokat megismerje és azokkal szemben kifejtse álláspontját, illetve védekezzen.
A nem kellően alátámasztott és valótlan indok alapul szolgálhat a munkavállaló számára a bírósághoz forduláshoz.
Bizonyos esetekben nem lehet megszüntetni a munkaviszonyt rendes felmondással. A törvény tételesen felsorolja ezeknek az eseteit. A felmondási tilalmak közül most csak néhányat emelek ki. Nem lehet megszüntetni a munkaviszonyt rendes felmondással a betegszabadság ideje alatt és azt követő 1 éven belül, miként a beteg gyermek ápolása miatti táppénzes állomány ideje alatt sem. Nem szüntethető meg a jogviszony a terhesség és a szülési szabadság teljes időtartama alatt valamint a szülést követő 3 hónapon belül. Nincsen helye a gyermek ápolása és gondozása miatt kapott fizetés nélküli szabadság ideje valamint a gyed folyósításának időtartama alatt a rendes felmondásnak.
Amennyiben a munkáltató mégis jogellenesen felmondja a munkaviszonyt, a munkavállaló szintén bírósághoz fordulhat.
A felmondási idő legalább 30 nap, amely a munkaviszonyban töltött időtartam függvényében emelkedik, azonban az 1 évet nem haladhatja meg. A felmondási idő felére a munkáltató köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. A felmentés ideje alatt a munkavállaló átlagkeresetre jogosult.

Az átlagkereset mellett a munkavállaló – rendes felmondás esetén - végkielégítésre is jogosulttá válik, kivétel, ha a munkaviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül. A végkielégítés mértéke a munkaviszonyban eltöltött évek számától függ, egyhavi átlagkeresettől egészen a hat havi átlagkereset összegéig emelkedhet.

A határozott és a határozatlan idejű munkaviszony egyaránt megszüntethető rendkívüli felmondással. A rendkívüli felmondást is a rendes felmondáshoz hasonlóan indokolni kell. A rendes felmondással ellentétben azonban a rendkívüli felmondás azért rendkívüli, mert a munkáltató csak abban az esetben szüntetheti meg a munkavállaló munkaviszonyát ilyen módon, ha a munkavállaló a munkaviszonnyal kapcsolatos lényeges kötelezettségét szegi meg, akár szándékosan, akár súlyos gondatlansággal. A megszüntetéshez azonban a munkavállaló részéről olyan magatartás tanúsítása is elegendő, amely lehetetlenné teszi a továbbiakban a munkaviszony fenntartását.

Mindebből jól látható, hogy a rendkívüli felmondásnak igen súlyos esetekben van helye, így azt a munkáltatónak meg kell indokolnia. Itt is érvényesül az, mint a rendes felmondásnál, hogy a munkáltató köteles lehetőséget biztosítani a munkavállaló részére arra, hogy az indokokat megismerje, s azokkal szemben védekezzen.

A munkáltató is teremthet olyan helyzetet a munkavállaló számára, amely miatt rendkívüli felmondásra kényszerül. Ilyenkor a munkavállaló átlagkeresetre, végkielégítésre és kárának a megtérítésére jogosult.

Fontos kitérnünk arra, hogy a munkaviszony megszűnésekor a munkáltató köteles kiadni a munkavállalónak a munkabérét, elmaradt járandóságait és a munkaviszonyra vonatkozó igazolásait. Ez az igazolás tartalmazza többek között azt, hogy a munkavállaló mennyi időt töltött a munkáltatónál munkaviszonyban, illetve mennyi betegszabadságot vett ki a megszűnés évében valamint azt, hogy munkabéréből jogerős határozat alapján milyen összeg kerül levonásra (például gyermektartásdíjat vonnak-e le jogerős határozat révén). A munkavállaló kérelmére a munkáltató köteles kiadni egy ún. működési bizonyítványt, amely a betöltött munkakörről és a munkavállaló munkájának értékeléséről ad tájékoztatást.

Mit tehet a munkavállaló, ha a munkáltató a munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg? A jogellenes felmondás közlésétől számított 30 napon belül keresettel élhet a munkáltató székhelye szerint illetékes munkaügyi bíróságnál. A munkaügyi bíróság a jogellenesség megállapítása esetén a törvény által előírt jogkövetkezményeket alkalmazza (eredeti munkakörben továbbfoglalkoztatás, átlagkereset, elmaradt munkabér és egyéb járandóságok, felmerült kár megfizetésére kötelezés).

Dr. Kacsarovszky Csilla
ügyvéd

Elérhetőségei: 2030 Érd, Terasz utca 93. szám
Telefon/fax: 06-23-374-202
Mobil: 06-70-210-3766