Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Egyetlen szobányi, de nagyon sok eredeti tárgyat és főként igen sok szöveges anyagot bemutató tárlat látható a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban Szendrey Júlia, a szatmári-pesti George Sand címmel. Levelek, kéziratok, dokumentumok mellett képek és rajzok vezetik végig a látogatót Szendrey Júlia életének állomásain. A kiállítás több darabja – közöttük egy Petőfiről készült festmény – először került a nyilvánosság elé.

Szendrey Júliát kortársai azzal vádolták, hogy dicsvágyó. De valójában sohasem szólt a sikereiről. 1849-ben a debreceni Közlönyben közzétett Testvéri szózata a magyar nőkhöz, amelyben felhívja őket arra, hogy lelkesítsék férjüket a szabadság védelmére, ma túlságosan patetikusnak hat, ám a forradalmi időkben nem így érezték. Legtöbben azonban azért ítélték el, mert nem vállalta a „nemzet özvegyének” szerepét, hanem férjhez ment Horvát Árpád történészhez. Tettét a történelmi események magyarázzák: Petőfi Sándor özvegyeként olyan üldöztetésnek tette ki magát, hogy nem maradhatott magányosan egy csecsemővel.

Jókai Mór mérlegre tette Szendrey Júlia életét: két boldog esztendő jutott neki. Egyedül ő tudta boldoggá tenni Petőfi Sándort. Ez elég volt egész életére.

A kiállításnak helyet adó helyiség falán érdekes idézetek olvashatók Szendrey Júlia naplójából. Elgondolkodtató sorokkal találkozhat a látogató; az egyik részletben Júlia például egészségi állapotára panaszkodik, és hozzáteszi, hogy erkölcsileg megnemesíti a szenvedés.

A gazdag tartalmú tárlaton több olyan tárgy látható, amelyet először tártak a közönség elé. Petőfi Sándor képét a debreceni múzeum adta kölcsön erre az alkalomra, és a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint az Országos Széchényi Könyvtár is kölcsönzéssel járult hozzá a kiállítás gazdagításához. Érdekes a 19. századi zongora és a csaknem bizonyosan Szendrey Júliát lánykorában ábrázoló festmény.

Petőfi és Júlia pesti lakásainak berendezése polgári jólétet tükröz. Nyolcdarabos, pamlagból, karosszékből és támlás székekből álló, kék-fehér mintás gyapjúszövetű biedermeier szalongarnitúra, a hálószobában két fényezett ágy ágyneműkkel, fényezett ruhásszekrények, almárium. Nem hiányzott a porcelán étkészlet sem. Szendrey Ignác, a keménynek mondott jómódú apa áldását ugyan megtagadta a fiatal házasoktól, de anyagilag gondoskodott róluk.

A tárgyi emlékek között a legérdekesebbek közé tartozik az Andersen-mesék tetszetős, piros borítású kötete Szendrey Júlia magyar fordításában. A lelkes fordító egy példányt elküldött a nagy dán mesemondónak is. Ugyanebben a tárlóban látható a Szendrey Júlia költeményeit és naplóját tartalmazó kötet is (Bihari Mór rendezte sajtó alá). Leghíresebb verse, a Három rózsabimbó kétségtelen tehetségről árulkodik; a költemény a három gyermekéről szól. Egyébként versei nem emelkednek felül a kor lírájának átlagos színvonalán.

Júlia varróasztalkája a múzeum állandó kiállításáról való, és az övé lehetett a hatalmas rojtos kendő is. A Petőfi Mezőberényben című festményt Júlia a szobája falán tartotta; könyvespolcain Petőfi- és George Sand-kötetek sorakoztak. Nem szokott kiállításokon szerepelni, most azonban látható a Júlia által férjének készített hímzett hálósapka. (Abban a korszakban a hálósapka viselése általános volt.)

A kiállítás soron követi azokat az utakat, amelyeken Szendrey Júlia kereste a férjét. Nem hitte el, hogy meghalt – mint ahogyan a nemzet sem. Törökországba akart menni, hogy a Bem József vezetésével oda menekült magyar katonák között érdeklődhessen Petőfi után, azonban nem kapott útlevelet. Haynau közölte vele, hogy csak akkor utazhat Törökországba, ha figyelemmel kíséri az emigráció minden lépését, és jelentést tesz róla. Ezt azonban Júlia, a törékeny nő visszautasította.

Bejárta Erdélyt, a csatatereket. Beszélt a csaták szemtanúival, és talált is két embert, akik látták a halott Petőfi Sándort. Az egyik a gyógyszerész volt, aki a lovát adta volna neki, hogy el tudjon menekülni, de a költő visszautasította az ajánlatot. „Potomság” – mondta, és indult meghalni. A másik szemtanú az osztrák parancsnok: Heydte egy Petőfihez hasonlító halott katonát látott, körülötte szétszórt papírok… A szerencsétlen Szendrey Júlia járta a csatateret, kereste a szemtanúkat, végül meggyőződött férje haláláról; ezt írásba is adta. Ezután esküdött meg Horváth Árpád egyetemi tanárral. Két fiuk született. Horvát Ádám így beszélt édesanyjáról: „Toll és főzőkanál volt a kezében.”

Berényi Zsuzsanna Ágnes

::Nyomtatható változat::