Félelmek a munkakereséssel kapcsolatban

Általában a felsőoktatásból kilépő vagy néhány éve dolgozó fiatalok esnek áldozatul e ’kórnak’, amely az önállósodástól való félelmet takarja, vagyis annak elodázását, hogy kilépjenek a nagybetűs Életbe, a munka világába.

Félelem az önálló munkavégzéstől

A kapunyitási pánik (quarterlife crisis) néven elhíresült jelenséget Alexandra Robbins és Abby Wilner 2001-ben megjelent „Kapunyitási pánik: a húszas éveid egyedi kihívásai” című sikerkönyve tette igazán ismertté. A fiatalok krízisével foglalkozó két szakember szerint a jelenség egyik oka, hogy a 20-as, 30-as éveikben járó pályakezdők gyakran nem találnak képzettségüknek és képességeiknek megfelelő állást, vagy épp a munkavállalás jár nagy stresszel és pánikkal. A szabályozatlan egyetemi élet után nehézséget jelenhet a reggel 8-tól délután 5-ig tartó munka, a szigorú szabályok, ugyanakkor a túl sok lehetőség és a túl sok kétely is szorongást vált ki a fiatalokból.

Farkas Lajos pszichológus szerint a kapunyitási pánikból eredő problémák és élmények elsősorban az adott személy egyéni érzékenységétől függnek: az önálló, az újszerű, illetve a teljesítménnyel kapcsolatos helyzetekre való érzékenységtől. Amennyiben az adott fiatal kiegyensúlyozottan viszonyul és tud létezni az ilyen munkavállalással és munkavégzéssel kapcsolatos helyzetekben, akkor kevésbé problémás számára ez az átmeneti időszak.
A szakember szerint ha a fiatalok önértékelésével, önbizalmával, illetve általában a személyiségével kapcsolatban azonosíthatók a kapunyitási pánikhoz kapcsolható problémák, akkor érdemes önismerettel, önhatékonysággal kapcsolatos tevékenységeket végezni, tréningeket látogatni. Bizonyos esetekben szükség lehet egyéni, pszichoterápiás támogatásra is.

Elhúzódó tanulmányok, irreális elvárások

Egy esetleges krízishelyzet szempontjából különösen azok veszélyeztetettek, akik felsőfokú tanulmányaik során jönnek rá, hogy nem a megfelelő szakon kötöttek ki. A túl hamar, az életközeli tapasztalatok megszerzése előtt megtörtént pályaválasztás elkedvetlenedésbe torkollhat, ha a fiatalban ’menet közben’ egy a tanulmányaitól teljesen eltérő pályakép fogalmazódik meg. Ilyenkor gyakori jelenség a tanulóévek meghosszabbítása vagy a diplomahalmozás. A felsőfokú tanulmányok elhúzása ilyenkor nem a munkakedv hiányát jelzik, hanem azt, hogy a pályakezdők nem látják a munkaerőpiacon a lehetőségeket, hogy melyik út vezet céljuk megvalósításához, és félelemből megragadnak a keresés időszakában.

Szathmári Edit pszichológus, HR-szakember szerint szakmánként, de akár egyetemenként is változó a munkába lépési kedv. Van azonban olyan általános hatás, amely mindenhol a munkaerőpiac felé irányítja a hallgatókat. A kétszintűvé vált felsőoktatás miatt a korábbi 5 év "gondtalan" diákélet jellemzően lecsökkent. 3-4 év B.Sc képzés után elérkezik egy döntési pont, ahol nemcsak a képzés azonnali folytatása a lehetőség, hanem az elhelyezkedés vagy a munka melletti tanulmányok (amiből akár a további képzés is finanszírozható), de akár a képzés iránya is módosítható. Függetlenül attól, hogy valakinek van lehetősége választani vagy a sikertelen M.Sc felvételi készteti cselekvésre, ez fokozatosabb átmenetet jelenthet a diákéletből a munkavállalói létbe, és ez önmagában csökkenti a kapunyitási pánik esélyét – véli Szathmári Edit.

Cél: a tapasztalatszerzés

További enyhítő tényező, ha minél hamarabb szerez személyes tapasztalatot a hallgató a munka világáról. Ez nemcsak az átmenetet segíti, hanem azt is, hogy valóban azt a szakterületet válassza, ami számára ekkor a legmegfelelőbb – véli a szakértő. Sok felsőoktatási intézményben működik a kötelező szakmai gyakorlat rendszere, és ez rengeteget segíthet a hallgatónak abban, hogy a munkavállalói karrierjének első valódi lépéseit a képzése alatt, "biztosított pályán" tegye meg – tette hozzá Szathmári Edit.

A tapasztalatszerzés további formái, mint például a diákszervezeti tevékenység, külföldi ösztöndíj, külföldi nyelvtanulás vagy szakmai gyakorlat a közvetlen hasznosságukon túl azért is nagyon fontosak, mert fejlesztik az önismeretet. Kiderül, hogy az illető milyen helyzeteket tud megoldani, hogyan boldogul ismeretlen terepen és mi az, amiben örömét leli. Szathmári Edit szerint az ezekre a kérdésekre adott válaszok növelik a magabiztosságot, ami a munka világába kilépéshez szükséges, és a későbbi sikeres pályázást, munkavállalást is megalapozzák.

Létezik sajnos olyan általános társadalmi és gazdasági helyzet is, amikor egyszerűen nincs megfelelő „felvevő piac”, illetve betöltöttek javarészt azok a tevékenységek/foglalkozások, amelyek az adott generáció számára alkalmas, vagy ismert emberi alternatívát jelenthetnek a karrierjük szempontjából. Farkas Lajos pszichológus szerint ilyen esetekben bizonyos fiatalok egyszerűen nem elég motiváltak a munkavállalói szerep felvállalására, vagy komoly ellenállás él bennük a munka világával kapcsolatban. Ebben a helyzetben is jelentős segítséget tud nyújtani az ismeretszerzés, amely által kitágul az adott fiatal számára az egyes munkatevékenységekkel elérhető anyagi, intellektuális, stb., fejlődési lehetőségek repertoárja, így nagyobb eséllyel is tud azonosulni valamelyikkel.