Ma reggel mikor mentem dolgozni, sok minden járt a fejemben, egyszerűen képtelen voltam most spanyolra gondolni, vagy a sejtjeimhez beszélni, ahogyan szoktam minden reggel.
Viszlát tegnapok – 200. bejegyzés
(2011-06-29)
Tegnap egész nap, reggeltől estig a legkülönbözőbb tevékenységek közepette jött elő egy magyar dal egyik sora. Lehet, hogy épp wc-n ültem, a zebrán mentem át, a mosogatót takarítottam, egy kirakat előtt álltam meg, sorban álltam a pénztárnál, rántást készítettem a levesbe, kinyitottam a mikró ajtaját stb.
Köszönöm annak a 37 embernek, akik megtiszteltek azzal, hogy szavaztak a lehetséges új könyvem címére.
NYÁRI NAPFORDULÓ ELŐTT
Írtam egy bejegyzést a Téli napforduló előtt is, most úgy érzem, ismét kell.
Már készülök blogot írni a spanyol nyelvről egy ideje. Írtam már többször is, azonban most vannak gondolatok, melyek a leírás után kiáltanak.
Tegnap próbáltam egy űrlapot ide behelyezni, s bejelöltem, hogy csak én láthassam, azt viszont ma vettem észre, hogy a blogban annyi azért látható volt, hogy csak a szerző láthatja. Bocsánat, hogy erre nem figyeltem fel korrábban.
2011. június. Ez a hónap most úgy érzem, hogy nagyon fontos mindenki számára. Annyi hírlevelet kaptam, kapok, ami ezzel foglalkozik, hogy úgy érzem, most népszerűsítenem kell őket.
Én nem vagyok médium, még nem sikerült olyan tudatossági szintre jutnom, hogy én úgy tudnék kommunikálni, mint azok, akik az alábbi írásokat írták, bár már én is érzek és hallok dolgokat. Bízom benne, hogy ezen az úton járok... nekem az álmaim azok, amelyek csatornaként működnek.
Hamarosan Magyarországra utazom, még egy hónap és repülök...
Most lesz a kis-nagy fiam esküvője júliusban, s ahogy közeledik ez az időpont, úgy kap el egyre gyakrabban egy érzés. Mikor a lányom férjhez ment, ott nem sok gondolkodási és várakozási idő volt, de előtte akkor is pityeregtem.
A sors mostoha gyermekei
(2011-06-08)
(Álomból novella és a végén gondolatok, álomfejtés)
A falu ünnepre készülődött. Zsuzsi néni átment a szomszédba, ahol a két árva élt, úgy gondolta, visz nekik egy kis süteményt.
A két gyerek korán árván maradt és a falu nevelte fel. A lány ma már 40 éves, a fiú pedig 35. Az akkor még 10 éves kislány tyúkanyó módra ragaszkodott a házhoz, és szinte anyaként nevelte az öccsét. Mindenki segítségükre sietett. Amikor azonban a lány betöltötte a huszadik évét, már nem nagyon engedte, hogy a faluból nagyon bejárjanak hozzájuk. Az öccsét rövid pórázon tartotta, és különleges hangok szűrődtek ki a házból alkalmanként.
Ibiza szigetén is felborult az időjárás, már tavaly is lehetett érezni, ám mostanság már nagyon. A képen feketével jelöltem amit a vártól a Playa den Bossáig gyalogoltunk.
Még majd folytatom Ibiza történetét, csak fordítgatni, alakítgatni kell a szöveget, s még kutatokodom is.
Most más dolgokról írok.A képen a vőm az országos Latte art bajnokságon, melyet megnyert.